Alaptörvény-ellenesnek minősített nyugdíj-szabály

nyugdíj_alkotmanybirosag

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény végrehajtása tárgyában hozott rendelet kapcsán hozott a napokban megsemmisítő döntést: a Kúria kezdeményezésére indult eljárásban született, 2017. szeptember 11-én kihirdetett 21/2017. (IX. 11.) AB határozat kimondja, hogy alaptörvény-ellenes az a szabály, miszerint egy adott, nyugdíj-elbírálásra vonatkozó kérdésben a módosító jogszabályt a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

Az Alkotmánybíróság előtti eljárásra okot adó ügy lényege szerint a nyugdíjat igénylő személy (felperes) 2014. április 7-ei igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. március 11-én kelt határozatában 2014. április 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg az Ukrajnából áttelepült felperes részére, akire a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában kötött Egyezmény rendelkezései is vonatkoztak.

A nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete 2015. január 1-jétől akként módosult, hogy ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételére kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt – kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni. A végrehajtási rendelet most megsemmisített rendelkezése pedig azt írta elő, hogy e módosítást a 2015. január 1-jén folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A tárgyi ügyben a felperes utolsó munkaköre szerint vendéglátó-egységet vezetett, korábban azonban huzamosabb ideig bolti eladó volt – ekként bérezése is alacsonyabb volt. Míg a korábbi (2015. január 1-je előtti) magyar szabályozás alapján az utolsó munkaköre szerinti nyugdíjat (vezető) kaphatta volna, addig a módosítás nyomán a hosszabb ideig betöltött munkakör (bolti eladó) szerint kellett számítani a nyugdíjat.

Az ügyben a felperes azt kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazást közvetlenül betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg számára, ne a korábbi bolti eladói munkaköre alapján. Álláspontja szerint ugyanis az ő nyugdíjazási eljárása során hatályba lépett jogszabály-módosítást rá nem hathat ki.

A felperes igényét mind az első, mind a másodfokú társadalombiztosítási szerv, mind a bíróság elutasította. A felperes ezt követően indított felülvizsgálati eljárást a Kúriánál, amely az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Egyezmény a magyar–ukrán viszonylatban a másik ország területére költözők nyugdíja megállapításához a fogadó országban kimutatott szakmai átlagkereset figyelembevételéről rendelkezik. Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő a nyugdíj alapjának a megállapításához, akkor a nyugdíjtörvény végrehajtási rendeletének azon szabályát kell alkalmazni, amely előírja, hogy a nyugdíj összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételére kerülő munkakör szerint kell számítani.

Ugyanakkor a nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete azt is előírja, hogy a nyugdíj iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A felperes ügyében az öregségi nyugdíjat, azaz az ellátást 2014. április 1. napjától állapította meg az elsőfokú szerv, ezért a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján kellett volna számítani a nyugdíj összegét.

A jelen ügyben a felperes tekintetében a nyugdíjra vonatkozó döntés 2015. március 11-én született, ezért a hatóság alkalmazta rá a jogszabály-módosítást és nem a 2014. április 1-jei szabályok alapján döntött. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy egy rendelet mintegy „felülírta” a törvényi rendelkezést, alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette azon szabályt, miszerint a jogszabály-módosítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s